Kézműves vörösek 2009-ből

Ezt az írást az a tény inspirálta, hogy idén már két családtag (egyik anyai, másik apai ágon) pincéjéből is kóstoltunk olyan vörös küvét, amely tartalmaz othellót. Eljött az ideje, hogy megemlékezzünk róluk, mert mindkettő nagyon finom volt, sok éves tapasztalat eredménye.

Az első a híres-neves diósdi terroir szülötte. Főként portugieserből és kékfrankosból, de néhány fürt erejéig pinot noir és othelló hozzáadásával készült - utóbbi a színe miatt (is) került bele. Megtévesztően jól sikerült tétel, már ami a termőhelyet illeti. Nem gondoltam volna, hogy a mészkő-hátságon ilyen finom bort lehet készíteni. Megvan benne minden ami kell, amely a fajtákat és a korát jellemezheti: gyümölcsös, de egyúttal testes.

A másik már évek óta elő-elő kerül a Balaton-felvidéki borvidékről, szinte kivétel nélkül maximális tetszést arat nálunk a zalahalápi vörös. Ez is küvé, de ebben az othelló dominál. A pontosabb összetételt hamarosan megérdeklődöm. Gyönyörű, sűrű, sötét színe már az elején kívánatossá teszi, majd a kóstolásnál ismeri fel az ember a kékszőlő gyümölcslevekből visszaköszönő zamatokat, amelyeket a vörösbor tipikus testessége és savai teszik kerek, egész élménnyé.

Megjegyzések