Walter Gyula, Pécsvárad - Pécsi bortúra 2. nap/III.

A Jupiter és a Vénusz együttállása (no meg a felajánlott transzport, amelyet ezúton is köszönünk Szabó Zoltánnak, visszafelé pedig Tamásnak) arra indított bennünket, hogy  meglátogassunk még valakit ezen a napon - egy pécsváradi borászt, Walter Gyulát.
Impozáns méretű pincéjében a kínálat, bár messze nem volt olyan bőséges, mint Hárséknál (tudom, folyton ezt szajkozom), karcsúnak semmiképpen nem mondható.

A társaság és a borok kellemesek voltak. Érzékelésünk végső határát súrolva is megerősödtünk abban a véleményünkben, hogy nemcsak egyszerűen tisztességes, hanem komoly, sőt szép borokat is lehet ezen a környéken termelni.
Zenina a másnap reggeli vallatás alapján ezeket jegyezte fel:
Csak az elvetemültek (Gábor, Gyula és én) mentek, hatalmas pince.
1. csomorika: semmirekellő alapbor (pezsgő) - mondja a borász, de mégsem mondana le róla;
2.  juhfark: jó volt (E)
3. olaszrizling: "apám szerint" (hordós)
4. olaszrizling a borász felfogásában (reduktív) - jó volt ezeket a - feldolgozásig egyébként mindenben azonos - borokat összekóstolni
5. gohér
6. chardonnay
7. merlot tartályos és hordós
8. még vmi vörös... :D