Bakonyi: Csavargó 2011.

Egy este összejöttünk Gáborral és kapszuláztuk, címkéztük az esküvőjükre szánt borsort, amelyekről majd még megemlékezünk itt. Utolsó vacsorának tehát csak azért nem hívhatjuk, mert nem ételről van szó (habár enni nem ettünk semmit).
Meggyőződésem, hogy ittam már valamit Bakonyitól, de a jelek szerint azt senki ide be nem írta. A Borzsongáson is találkoztunk vele márciusban, és az ott kóstolt borai is kellemes élménnyel ajándékoztak meg bennünket.
A praktikus csavarzár oldása után biztosak voltunk benne, hogy illatos fajtákból áll, de legalábbis van benne ilyen. Gábor megjegyzi, hogy nem pancs. Ez az ő szájából - aki az illatos fajtákat nem szíveli különösebben - dicséret, amit én egyből értettem, ráadásul egyetértettem. Tippje: irsai olivér és chardonnay, az enyém: ottonel muskotály és olaszrizling. Megállapodunk abban, hogy kellemes ital, és hozzátesszük (már nem először), hogy egyre több jó cáfolattal találkozunk arra nézve, miszerint Villányban csak vörösborokat lehetne termelni jó minőségben.
A második körben (hiszen három bort nyitottunk ki) eszünkbe sem jutnak illatos fajták, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne kellemesen, sőt intenzíven friss, ropogós. Gábornak a chardonnay még megvan, és Etyekhez méri e tekintetben, én az üdesége miatt sauvignon blancnak tudom elképzelni. (Ha nem nézzük a végeredményt, csupán azt, hogy milyen távoli az elképzelésünk erről a házasításról, már az is mulattató.)
Nagyon élveztük ezt a bort, minden összetevője (értsd: paramétere) rendben volt.

Alkohol: 12,5%
Ára kb.: 1400 forint

A megfejtés: zöldveltelini, királyleányka.

Megjegyzések