Ötévszak Borműhely - egri bortúra I. nap
Szégyenszemre csak most írom meg ezt a bejegyzést, bár már több, mint egy év telt el azóta, hogy Egerben jártunk, a hagyományos március 15-i bortúránkon. Szégyenszemre azóta az első két nap jegyzeteit szőrén szálán elnyelte a lakásunkban lakó láthatatlan ember (erről a lányaim tudnának még mesélni...). Szégyenszemre, mert inkább a soproni túrát kéne írnom. De hát ez van. A visszatérő olvasók tapasztalhatják, hogy kissé nehézkesen megy mostanában kis szerzőgárdánknak az írás. A kiugró 2011-es, majd a még szintén nem rossz 2012-es évet a tavalyi 28 írással egy mélypont követte, ebből próbálunk ébredni, még egy motivációs rendszert is kitaláltunk, reméljük beválik...
Lényegre tehát. Tavaly március 15-én az ítéletidő ellenére (hatalmas hó esett, a vonatok órákat késtek, stb.) nagyjából időben jelentünk meg az Ötévszak Borműhely Erzsébet völgyi pincéjénél. A "kicsi" borászat képviselői közül ketten fogadtak bennünket. Megtudtuk, hogy a szőlő és a bor iránti szeretet és a lehetőségek (kinek szőlője, kinek pincéje, kinek szakmája az amit bead a közösbe) ami összehozta ezt a kis csapatot. Többágú pincében kóstoltunk, ami igen hangulatos volt, a sort is jól építették fel a házigazdák (lásd kép).
Fájó a jegyzetek hiánya, mert jó borokat volt szerencsénk kóstolni valamint egy esztétikus és finom sajttál is várt bennünket. (Gyula böjti időszakába a március 15. mindig beleesik...)
A sor: leányka, szürkebarát, olaszrizling, rosé (?), pinot noir, merlot, kékfrankos, syrah és 2009-es bikavér. Azután még volt egy-két beugró is, mintha valami korosabb tétellel is találkoztunk volna (bal alsó sarok...)
Arra határozottan emlékszem, hogy izgalmasak voltak a fehérek, és még az rémlik, hogy mintha pezsgő is készülne (vagy csak tervben van?) a pincében. A rázófák derengenek homályosan. Vajon miből? Szürkebarát? A vörösekre is szépként emlékszem. Akartunk rendelni is, de aztán ki tudja mi lett? Laci rémlik valami???
Magáról a technológiáról, felfogásról az mondható el, hogy a bor minősége a szőlő tőkén dől el, kézi a szüret (mondjuk nem is nagy üzemről beszélünk). A fehérborok is fahordóban készülnek, a vörösborok kádakban kézi csömöszöléssel erjednek, itt is a természetesség a fő, nincs hozzáadott élesztő, lesz ami lesz. Mindez nagyon szimpatikusan.
Röstellem, hogy ennyit sikerült csak megírnom. Álljon itt egy hangulatképsor a szavak helyett.
Lényegre tehát. Tavaly március 15-én az ítéletidő ellenére (hatalmas hó esett, a vonatok órákat késtek, stb.) nagyjából időben jelentünk meg az Ötévszak Borműhely Erzsébet völgyi pincéjénél. A "kicsi" borászat képviselői közül ketten fogadtak bennünket. Megtudtuk, hogy a szőlő és a bor iránti szeretet és a lehetőségek (kinek szőlője, kinek pincéje, kinek szakmája az amit bead a közösbe) ami összehozta ezt a kis csapatot. Többágú pincében kóstoltunk, ami igen hangulatos volt, a sort is jól építették fel a házigazdák (lásd kép).
Fájó a jegyzetek hiánya, mert jó borokat volt szerencsénk kóstolni valamint egy esztétikus és finom sajttál is várt bennünket. (Gyula böjti időszakába a március 15. mindig beleesik...)
A sor: leányka, szürkebarát, olaszrizling, rosé (?), pinot noir, merlot, kékfrankos, syrah és 2009-es bikavér. Azután még volt egy-két beugró is, mintha valami korosabb tétellel is találkoztunk volna (bal alsó sarok...)
Arra határozottan emlékszem, hogy izgalmasak voltak a fehérek, és még az rémlik, hogy mintha pezsgő is készülne (vagy csak tervben van?) a pincében. A rázófák derengenek homályosan. Vajon miből? Szürkebarát? A vörösekre is szépként emlékszem. Akartunk rendelni is, de aztán ki tudja mi lett? Laci rémlik valami???
Magáról a technológiáról, felfogásról az mondható el, hogy a bor minősége a szőlő tőkén dől el, kézi a szüret (mondjuk nem is nagy üzemről beszélünk). A fehérborok is fahordóban készülnek, a vörösborok kádakban kézi csömöszöléssel erjednek, itt is a természetesség a fő, nincs hozzáadott élesztő, lesz ami lesz. Mindez nagyon szimpatikusan.
Röstellem, hogy ennyit sikerült csak megírnom. Álljon itt egy hangulatképsor a szavak helyett.
Kóstoltunk egy "nem hivatalos" tételt - talán ez lesz az ott, balkézről - is, egy Egri csillagot, amellyel kapcsolatban jót vitatkoztunk. Az ötök egy része nem érezte a pince, és méginkább a szándékuknak megfelelő színvonalúnak. Laci és én ezt a véleményt osztottuk, miközben nagyon szimpatikus volt ez a hozzáállás.
VálaszTörlés